A Korruptivity kártyajáték elemzése

Nos hogy is fogjak neki egy ilyen leírásnak, talán legelső helyen megemlíteném, hogy a Korruptivity kártyajáték igazán célratörő módon választott tematikát magának. Alapvetően "politikailag inkorrekt" ám mégsem teljes egészében. És akkor most ennyivel be is fejezném az ideologizálást, mert érzésem szerint ez csak elvonja a figyelmet a játék amúgy remek mechanikájáról és különös alapötletéről.

Koncentráljunk inkább a lényegre, hogy itt egy magyar fejlesztésű társasjáték, ami akár világhírre is számot tarthat a társasjátékosok körében, akár még ezzel a furcsán-magyar akulál-politikai körítéssel is. Mindjárt ki is fejtem, hogy
miért vagyok ilyen "fényezős" hangulatban a játékkal kapcsolatban. 

A játék dobozát kézbe véve az első dolog ami szembetűnik, hogy komoly súlyt képvisel, köszönhetően a sok kártyalapnak amit beleraktak. Igazából a doboz formája és mérete nem követi a szokásos elveket. Nem feleslegesen túlméretes, hogy nagyobb felületet mutasson reklám szempontokat követve, hanem pont akkora amiben elfér minden alkatrésze. Nincs a borítóján semmi felesleges csiribiri színkavalkád, ám mégis egyből megakad a szeme egy boltban, a válogató vásárlónak rajta, és kézbe véve, forgatva, olvasgatva szinte beszippant a sajátos világába. Ez már rögtön megtetszett nekem, hogy mondom, végre egy társasjáték amit nem vágott haza a PR viszont nem is egy "száni-low-budget" design köszön vissza a dobozról.

A játékhoz kapott szabálykönyv nekem a szórakoztatóan kacifántos modellt juttatta eszembe, amit a Steve Jackson féle Munchkin és hasonló játékok képviselnek. Ez alatt azt értem, hogy a konkrét játékmechanikát valószínűleg egyetlen oldalon össze lehetett volna foglalni, amit a profi(kockább)játékosok játszva meg is értettek volna, ám a kezdő, tapasztalatlanabb játékosok ettől a rövid változattól jó eséllyel dobtak volna egy hátast. A szabálykönyv első három-négy oldala konkrétan csak egy vicces bevezető a játékba, majd ezután kezdődik csak a játékban használt kifejezések illetve a lapok ismertetése. Mivel a játéknak több változatát is megkapjuk a szabályokkal, ezért logikus módon az általános és mindenképpen előkerülő szabályokkal ismerkedhetünk meg első helyen, ami szerintem nagyon is indokolt, de kicsit talán "tanulmány" jelleggel kapott helyet a leírásban. Mondjuk biztosan meg lehetne alaposan indokolni ezt is, pl. ha ez a játék kerettörténetébe illő pályázati kiírás lenne... ;)
Miután képet kaptunk a főbb dolgokról, az alapváltozat konkrét játékszabálya következik, ami tulajdonképpen rövidebb mint a játék bevezetője És hogy miről is szól ez a játék "szakmai" szemmel, vagyis hogyan működik!? Nos erre nem a játék alkotói adták a legrövidebb megfogalmazást, hanem egy újságíró, aki próbált fogást találni a játékon, és eközben, ennek melléktermékeként hihetetlenül pontosan foglalta össze mi is a játékmechanizmus:

A korruptivity kártyajáték...lényege, hogy a kiindulólapokon (ügyletkátryán) látható számoknak és piktogramoknak megfelelő fejleménykártyákat gyűjtsünk, és minél hamarabb elérjük a győzelemhez szükséges pontszámot.

Amit már a legelején ki kell hangysúlyozni, mert tapasztalataim szerint ezen mindenki legalább 1x fennakad, az a "fejlemények" fogalmának tisztázása. A játékban az ügyletek megvalósításához ilyen lap típusokat kell szereznünk, lehetőleg jó értékekkel. De nem minden lap fejlemény! :)

A lapokon első ránézésre hihetetlenül sok információt zsúfoltak össze az alkotók. Ez főleg azoknál a lapoknál szembetűnő, ahol a játékban előkerülő minden "réteg", az összes paraméter megjelenik.

Második ránézésre azonban egy olyan szerkesztési elv körvonalazódik, ami hasznára válhatna minden kártyás játéknak! A lapokon a legnagyobb helyet a grafika és a szövegezés foglalja el, ami tulajdonképpen csak körítés, ám sikoltozós-lábcsapkodós-vihogást vált ki még a legkonzervatívabb résztvevőkből is.
A spéci lapokon olvasható, kiegészítő játékszabályokra és leírásokra igazából szintén nem lenne szükség, hiszen szájbarágásnak nevezhetnénk azt, amikor a lapok szélén látható piktogramokat még egyszer elmagyarázzák betűvel leírva is. Ám ha azt vesszük számításba hogy az átlagos felhasználótól, amikor először játszik egy társasjátékkal, nem lehet elvárni hogy bemagolja a játék jelöléseit, egyből más megvilágításba kerülnek ezek a leíró részek a lapokon.
Igazából ha ezt hibaként akarom kiemelni, akkor csak azt tudom ellene felhozni, hogy lustaságra ösztönzi a kezdő játékosokat,
mert nem kell megtanulniuk szinte semmit a játék jelöléseiről ahhoz, hogy nekifogjanak.  Így s kezdők nem fognak
annyit kalkulálni és kombinálni eleinte a lapokkal.
Ezáltal egyúttal egy kifejezetten gonosz lehetőséget kap az a játékos, aki kvázi játékmesterként tanítja játszani társait...
Nevezetesen a játék közben felmerülő, 
"...te ez a lap most mit is csinál pontosan?"
típusú kérdésekre, a legegyszerűbb, az esetek többségében teljesen kielégítő válasz az, hogy
"hmmm, elolvastad mi van a lapra írva?"
és ezután leginkább csak egy dolgot tehet a kérdezős-résztvevő... Azt mondhatja, hogy: 
"Jaa, bakker tényleg ide van írva" 
A túlzsúfoltnak csúfolható baloldali széle a lapoknak pedig egy másik gyöngyszem a számomra. Induljunk ki abból, hogy a többségnek jobb-sodrású kártyázós kezünk van. Vagyis a játékos a kezében tartott lapokat balról jobbra, legyező alakban teríti szét. Az utolsó játék amivel tudtam így játszani, anélkül hogy folyamatosan lapozgatnom kellet volna a kézben tartott lapjaimat, hogy lássam mit is tudok velük csinálni az a francia-kártyával a römi volt . 
A Korruptivity tervezője, úgy tűnik felvállalta, hogy ezt a játszhatóság szempontjából kiváló információ-elrendezést alkalmazza, még akkor is ha esetleg ezáltal a lapok egyik széle kerül csak előtérbe. Mellesleg ez a dolog a játék során kialakítható ügymenetek, azaz kártyasorok építését is optimálissá tette, mivel adja magát a lehetőség, hogy ne egymás mellé, hanem egymást átfedve rakják ki a lapokból a sorozatokat a játékosok. (nem kis területet megspórolva ezzel a játéktérnek)

Menjünk azért ennél tovább, ássunk mélyebbre a játék részleteibe.
A játék a körökre osztott modellt használja fel, ám ennek kétfajta adaptációjával is találkozhatunk, attól függően, hogy az egyszerűsített "Álhírgyár" vagy a komplexebb "Kitalált közélet" változatot játsszuk.
Az előbbiben a hagyományos (minden játékos egy saját kört hajt végre, ebben fázisonként különféle dolgokat tesz) modellben játszhatunk, az utóbbiba pedig a mostanában egyre népszerűbb, közös körön belül, a fázisokban egymás után következő játékosok cselekvése valósul meg.

A további boncolgatás előtt álljon itt egy idézet a játékszabályból, hogy azok is képet kaphassanak a játékról, akik még nem találkoztak vele:

A Korruptivity kártyajáték lényege és célja:
A játék három fő tényező mentén sarkítja ki a közélet történéseit, a Korrupció mértéke, a Népszerűségi index és a megszerezhető hatalom alapján.
A játék lényege, hogy a kijátszott lapok összefűzésével, megvalósítható ügyletek álljanak össze, amikért hatalom-pontok járnak.
A játékosok közösen alakíthatják lapjaikkal az egyes ügyletek lebonyolítását, illetve együtt 'szőhetik' szóban, egy kitalált közélet történeteit.
A különféle lapokat szinte bárhogyan kombinálhatjuk, nincs korlátozva mennyi mindent 'hordhatunk össze' egy-egy ügylet során, így roppant vicces kombinációk illetve olykor meglepően valószínűtlen történetek kerekedhetnek ki.

Nohát akkor haladjunk csak szépen sorban... A játék alapkoncepciója az, hogy a lapokból ilyen sorozatokat/gyűjteményeket kell összerakni, ezek a kártyasorok az úgynevezett ügymenetek.
Az egy ügymenethez tartozó lapok értékei(korrupció ill. népszerűség) összegződnek, ezeket a görgetett értékeket kell figyelnünk a játék során.
Itt meg kell említenem, hogy bár nekem semmilyen nehézséget nem okoz néhány 5 alatti pozitív és negatív szám összeadása, azért ez eléggé rányomja a bélyegét a játékmenetre, illetve a taktikázáshoz nem árt tudnunk azt sem, hogy a többi résztvevő ügymenetei hogy állnak.
Szóval ha játszani is akarunk a Korruptivity világában, akkor vagy úgy fogjuk fel ezt a mechanikát mint könnyed agytorna - ezesetben már az ált.isis gyerekeknek is mondhatjuk azt, hogy hasznos lenne ez a játék  - vagy letölthetjük a játék weboldaláról a
"közmegítélést" görgető, kinyomtatni és kivagdosni való számlálókat. Esetleg már alapból nem bosszant, hogy alsó tagozatos matekot kell nyomni a játék közben végig ahhoz hogy sikeresek legyünk a hatalom-szerzésben :)

Ha semmi más variáció és csavar nem lenne a játékban és csak +/- számokkal ellátott lapok lennének benne, már akkor is egy jófajta logikai játékot kapnánk.
De a játék trükkje(igazából minden ilyen jellegű játéké) az, hogy eszementül sok speciális lap van benne. Kezdve az olyan alapszintű "operátorokkal" amik egy-egy lap számérékét lenullázzák / megduplázzák / negálják,  tovább a "homokóra-jelzős" lapokkal, amikkel egy-egy ügymenetet "befagyaszthatunk" pár körre, egészen az olyan speckó lapokig, amik egész extrém változtatásokat tudnak eszközölni az egyes ügymenetekben, mint a "hivatkozások" legtöbbje.

És ami nekem a legjobban tetszett, hogy kb. már a 10. játékomat játszottam, amikor hozzám került két olyan lap, amivel külön külön már többször is találkoztam (illetve az egyik ilyen lapot konkrétan el is dobtam, hogy hasznavehetetlen), de így együtt, a kettőt kombinálva, egy harmadik lapra ráhelyezve, egy olyan "gyilkos-kombót" sikerült kihoznom, amihez hasonlóan szívmelengetőt talán a Magic-es időkben hosszú-hosszú lapgyűjtés és pakliépítés után tapasztaltam! Ezután a többi résztvevő is vérszemet kapott, és közösen áttanulmányoztuk az egész paklit, ilyen "kombó-csinálós" szemmel aminek eredményeképp, nem kevés, olyan 2-3 lapos
kombinációt találtunk, amit ha a szerencse úgy hozza (és nem tesznek keresztbe az ellenfelek) kijátszva szinte tutti nyerő pozíciót szerezhetünk...

Ez tulajdonképpen baj is lehetne, ha nem lenne közös a pakli azaz nem lenne bárkinek esélye hatásos kombinációk felépítésére, a sok "extra tápos" lapból, illetve ha nem lenne meg a lehetősége annak, hogy a vesztésre álló felek közös erőfeszítéssel, a "közös ellenséget" visszafogják. (és esetenként az ilyen harcokból egy nevető harmadik fél kiugorva átvegye a "kombi-májszter" játékostól a vezetést)

A Korruptivity, Shrekket idézve olyan mint egy "hagyma". Minél többet játszunk vele, annál több rétege körvonalazódik bennem, mind a játékszabályok adta lehetőségek kiaknázására, mind a tematika gondolatébresztő mivoltával kapcsolatban.
A kooperatív, csapatjátékos rész, bár csak 2 mondatban kerül megemlítésre a szabálykönyvben, igazán vicces aspetusait mutatja meg a játéknak, a kiegészítő szabályként kapott "Licitálós közélet" változat pedig, bár elsőre nem egyértelmű, mit is csinál és mivel, de összehozva a komplex játékváltozattal, szerintem még jobb is mint az eredeti! (persze, én kicsit kocka vagyok)

Az az igazság, hogy én valamiféle kettősséget, ambivalenciát érzek végigvonulni az egész játékon, ami abban nyilvánul meg szerintem, hogy a Korruptivity-t úgy írták meg, hogy egyszerre próbálták megtartani a bonyolult, de az újrajátszhatóságot drasztikusan megnövelő szabályokat és próbáltak szinte olyan egyszerűek maradni mint egy "szög".
Ennek legékesebb megjelenése a játék megnyeréséhez célként kitűzött hatalom-pontok variálható mennyisége, és a kétféle játékváltozat.
Ha az alapjátékot (ami tulajdonképpen egy lebutított változata a tényleges játéknak) veszem, akkor ez a játék szinte olyan rövid, hogy igazából egy szerencsejátékra hajaz az egész.
Ellenben a "kitalált közélet" ennek a gyökeres ellentéte, bizonyos szempontból egy más stílusú játék, amit egy "hétvégi" társasjátékos már komplikáltnak találhat elsőre.
Sőt! Amikor néhány magam mögött tudott, lejátszott csörte magabiztosságával, úgy határoztunk, hogy minden figyelmeztetés ellenére (a játékidő 20perc/1-2óra/akármeddig) belemegyünk egy éjszakába nyúló kártyapartiba, nos akkor ért az igazi meglepetés: 22 hatalom-pontot tűztünk ki célként és nekikezdtünk (számomra, mint társasjáték, komolyabban vehető) egy Kitalált közélet eljátszásának. 2 óra múlva azon vettük észre magunkat, hogy egy nagyon is összetett,
szépen-fokozatosan felépülő, folyamatosan a többiek lépéseitől függően, más-más irányban átalakuló, élő rendszer
bontakozott ki előttünk.
Az eddigi rövidebb(kevesebb HP. célzatú) fordulók során nehezményezett szerencsefaktort - azt, hogy kinek sikerül előbb egy "monszter"ügyletet (a különösen hosszú, sok lapot felemésztő, nagy értékű ügymeneteket kereszteltük így el) véghezvinnie - teljesen felülírta az a tény, hogy nem elég egy-két ügylet a győzelemhez. A játék szerintem ezen a szinten érdemli ki igazán a "stratégiai" jelzőt, hiszen itt van igazán értelme hosszútávon is mérlegelnünk, és itt egyenlítődik ki a játék véletlen tényezője(a laphúzás) illetve ezáltal kerül egyúttal előtérbe a kőkemény taktika és agyalás.
A játékot egy kajálással megszakítottuk ez is elnyújtotta. Plussz még a végjátékban már felváltva keresztbe beszélve győzködtük egymást valaki más hátráltatására és időnként kedélyesen szemlélődve, elcsevegtünk a tapasztalatokról... nos, összességében 4,5 óra alatt fejeztük be. És bár volt igényünk a visszavágóra (remélem mielőbb sor kerülhet rá), én azért ezt a sok hatalom-pontos változatot csak a "hardcore-gamer" közösségnek javaslom, pont a hosszú játékidő és a döntéshozatali kényszerek miatt ami sok koncentrációt igényel.

Nem beszéltem még a játék, mintegy mellékes vonulatáról, a mesélésről. Ez is egy jó koncepciónak tűnik, de csak miután már megismertük a játékszabályokat, mert szerintem elvonja a figyelmet, és megnyújthatja a játékidőt. ...pláne ha van egy "bőbeszédű" kolléga is a stábban. ;)

Persze biztos lesznek akik azt mondják majd, hogy az egész játéknak ez az értelme, de szerintem ez a vonulat inkább csak egy üde színfolt, amitől az esetek többségében mi el is tekintettünk, illetve a nagyon térfás ügyleteinket csak a megvalósulás vagy bedőlés kapcsán próbáltuk meg hangosan felolvasni.

A játék kivitelezése igényesnek mondható, sőt, őszintén szólva én nem is ennyire jó minőségű alapanyagot választottam volna kártyalapoknak, mert valószínűleg ez is belejátszhatott az árképzésbe, és kis-hazánkban szerintem az olcsóság
előrébb való a minőségnél...(Amúgy mint játékosok csak hálásak lehetünk ezért, mert így időtállóbb darabot forgathatunk majd, még évek múlva is) Egy apró baki, hogy nekem úgy tűnik nem maradt idő vagy pénz a teljes lektorálásra, és átfutva az összes lapot és a játékszabályt pár helyesírási/elütési hibát biztosan találtam benne, mondjuk ez engem nem annyira zavar, de kétségtelenül baki!
A játék dobozán olvasható feliratokból arra következtetek, hogy ez a K8RC is valami hasonló jelzés(táncsak nem a jó öreg ReleaseCandidate?) arra nézve, hogy elismerik az alkotók azt, hogy lehetnek benne hibák.

A kedvencem pedig az a gesztus, amit talán reklámfogásnak is vehetünk, de nekem kedves gondolatnak tűnik, hogy kézzel sorszámozták az első kiadású 500 példányt.

Összességében a játszhatóság elsőre bonyolultnak tűnhet, de ez tapasztalataim szerint pont addig tartja magát, amíg az első 1-2 ciklus(a játékban így hívják a köröket) le nem zajlott. Ezután a játék már "eladja magát" és láthatóvá válik az az egyszerű mechanika amit követnünk kell. Szerintem pedig pont ebben rejlenek a jó játékok "mikéntjei", hogy a kezdeti tanulós-ismerkedős stádium meghálálja magát, és hihetetlen mennyiségű kombinálásra ad lehetőséget, pár alapvetően egyszerű szabály használatával.

Szóval mindenkinek aki ismerkedik a Korruptivity kártyajátékkal azt javaslom (én személy szerint minden társasjáték kipróbálásánál ezt az elvet követem) hogy ha máshogy nem, egyedül kezdjen bele egy játékba, és folyamatában tanulja meg a szabályokat.
Általában, ha egy nagyobb társaságban egyvalaki ismer csak egy kicsit is összetettebb társasjátékot, az kész agymosás, ha a játékszabályokat tételesen felmondva próbálja meg az illető a többieket bevezetni a játékba, így a résztvevők felének elmegy a kedve az egésztől, mire odáig jutna hogy saját maga tapasztalhassa meg, hogy ez nem olyan, mint ahogy a magyarázatból ő következtetett...

A Korruptivity kerettörténete nagyon is aktuális, sőt egyenesen oktatkó jellegűnek nevezhetném és ez jó PR fogás lehet, ha emiatt többen is elkezdenek társast játszani. Azonban ez kétélű fegyver, és ma Magyarországon bizony bátorság kell egy ilyen témaválasztáshoz. Szerintem ezzel csak azért nem lesz baj, mert a nagyon "egyszerű", hőzőngős embertársaink nem nagyon játszanak társasjátékokkal, illetve ha mégis kipróbálják a Korruptivityt, akkor megkapják amit szeretnek, és bőven lesz miről eszmét cserélniük..  A lapok karikatúra jellegű illusztrációja, és a néhol csípős, odamondogatós idézetek a lapokon pedig egyenesen garantálják, hogy ezt a játékot csak viccesen lehessen felfogni.

Bár én nem vagyok ideológiailag elég képzett, az azért nekem is feltűnt, hogy a tervezés során is figyeltek az alkotók, hogy minden oldalnak "osszanak lapokat". Ezért talán fenntartások nélkül is el tudom fogadni, amit a megjelent cikkekben és a játék saját weboldalán is hangoztattak az alkotók, hogy ez egy viszonylag semleges, ideológiamentes társasjáték. Azért csak "viszonylag...ideológiamentes" mert mindezzel együtt nagyon is komoly gondolatokat fogalmazott meg szinte mindenki akikkel együtt játszottam, szóval inkább a játék dobozán lévő kis címke szövegével zárnám soraimat:

A korruptivity kártyajáték egy POLITIKAI / SZAKMAI / GAZDASÁGI / MÉDIA / JOGI / ALVILÁGI színezetű, közéleti társasjáték az egész családnak, a barátoknak és az ellenségeknek egyaránt!

- Tüske -